Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként - miután
gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és
megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest
közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és
buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél
őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket.
