Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka
tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor.
Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted.
Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól?
Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem
valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád
mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle
finomabb a kávéd. És az életed.
* Csitáry-Hock Tamás *
