A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű.
Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem
érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a
mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A
Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte
vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta,
hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A
szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.
❈Csitáry-Hock Tamás❈
❈Csitáry-Hock Tamás❈
