Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel,
ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a
napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint
maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.
