Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy
kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen
ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e
vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket,
melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük.
Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan
barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen
szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés
késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben
készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és
finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az
állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó
társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."
* Márai Sándor *
